Úgy fújt a szél, mint gigász ánuszból elődörrenő fermentált karfiol-fing.
Vagyis kezdődhetne így is, mint egy fasza felütés egy hatásvadász regényben, de nem fog. Ez nem a szélről fog szólni, hanem a fingszagról, a dögletesről A/4-es lapok kontextusában, és igen, RÓLAD fog szólni barátom!
Hogy be ne szarjak rajtad, ahogyan rám töröd az üzlet ajtaját nyitás előtt 20 perccel, eszem a zúzádat raviolival és chiantival! Apám rendes embernek nevelt engem, már amikor ráért erre két huzatos maflás között amit édesanyámnak húzott le sörszagú delíriumban, de azt soha, de soha az életben nem mondta el nekem senki, hogy mi visz rá arra értelmiségi "embert" (és talán pont tőled várom a magyarázatot!), hogy benyisson egy éjsötét, temetői csöndbe burkolózó üzletbe! Lett légyen az akár sírkőárus vagy természetgyógyász. Vagy copy.
Nagyszerűségem és omnipotenciám ébredés előtti tudatállapotában mértem fel a kuszahajú, kuszaszemű köcsögöt az ajtóban. Rózsaszín ing volt rajta és valami olyan arcberendezés, ami ekevas után kiált, de nekem csak az öklöm volt.
'Ar ju ópn?' kérdezte megátalkodott természetességgel a nyitva tartás tábláról rám emelve azt az elbaszott tekintetét.
Körbefuttattam felfogóképességem álmos részecskeágyúját a helyiségben és elektronokkal bombáztam a néma csendben figyelő, kikapcsolt gépeket, a leeresztett redőnyt és próbáltam hozzászoktatni a szemem a barlangmélyi sötétséghez. Az elektronok töltése megváltozott, szinte egy sem jutott vissza hozzám. Továbbra is nagyon sötét volt, langymeleg félhomály, mint az iskolai budiban, a viszkető némaságban csak ennek rohadék állatnak a bélférgeit hallottam, ahogy pajkosan motoszkálnak a valagában.
'A jó kurva édes anyádat!' mondtam de csak magamban, viszont sóhajtottam egyet és játszi nemtörődömséggel nyúltam a pult alá a húskampóért.
'Aj print, vaj nó wörking?' kérdezte és válaszra sem várva csapkodta végig három-négy kihelyezett számítógép klaviatúráját. A billentyűk kétségbeesetten ordítottak segítségért. Fel sem pillantva adtam meg magamat a rajtam elhatalmasodó végtelen gyűlöletnek és néhány jó előre kiszámolt lépéssel az idiótán kalimpáló, kakofón harákolással nyivákolva a billentyűket csapkodó állat mögé értem és a bordái közé vágtam a hideg vasat.
'Aj höri, höri, print!' folytatta mégis, ezért fogást váltottam és cseppet feljebb emeltem a húskampót, amíg vért hányt. Anatómiai ismereteimnek köszönhetően hamar megtaláltam azt a pontot, ahová beakasztva igazságszolgáltatásom hűs társának hegyét a lehető legtöbb belsőséget fogom tudni kirántani és megtettem.
A boltban voltam egyedül, velem szemben egy kuszahajú, kuszaszemű köcsög.
'Ar ju ópn?' kérdezte és ledobta a táskáját a kikapcsolt gépek egyikéhez és elindította.
'No.' feleltem és tudtam, hogy egyáltalán nem fogja érdekelni. Kisded játék a miénk és akkor is űzzük és űzik velünk, ha nap mint nap arcon köp a sors. Ő felment a facebookra és fél órán keresztül chatelt a barátaival, én pedig bekapcsoltam a gépeket.
Jó reggelt.
