COPYtroll

Bár hihetetlennek tűnik, a mindennapok IQ-viharaiban, a passzátszélként süvítő szellemi baklövések kilövellései közepette, a napi rutinszerű ostobaságelhárítások mellet mégiscsak akad olyan történet, élmény, amin még egy kopis is kiakad. A CN-toronyi magasságokban lévő ingerküszöb megadásra kényszerül, kártyavárként omlik össze az a tartás, ami a társadalmi normák vázát alkotja a kopis testében, s melynek szerkezete olyan masszív, hogy csak a legerősebb baromságcunamik képesek megtörni testét. Zsuzsa néni története következik. 

Tibor aznap rózsavízzel keresztelkedett, a szaga legalább is erről árulkodott. A szája sarkában bujkáló kaján félmosoly és a szemében megcsillanó ádáz rosszindulat viszont valami egészen másról. 
Történetesen a jó kurva édes anyukájáról. 

Meghitt ücsörgés az internet magával ragadó kavalkádja előtt, tizenhétóraötvennyolckor lelkileg fel van készülve a kopis a diadalmenetre, amely a hazafelé vezető utat jelenti, s melynek során kissé megtörve de fejbúbig érő ajakkal löki odébb a nénit a metrónál és villamosnál, aki orrát a mozgó járműhöz nyomva várakozik a felszállás katartikus élményére. De mindezek előtt, persze betoppan Zsuzsa...

Zsuzsa már akkor lájkolta a helyet, amikor belépett az üzletbe. Csinos kis belépés volt, nem mondom, decens és kiszámított, puha és lehetőségekkel teli. Zsuzsára ezekből csak az egyik jelző volt igaz. 

Éppen olvasgattam... Hát igen, ha azt jobban el tudod képzelni, a csecsemős képeket nézegettem a facebookon, mivel olyan édik, mint a szacharin. Egészségesen zabálnivalók, nem hizlalnak, ilyenek. Éppen az egyik kis kopasz tüneményt csodáltam reiszoltam rá nyugisan, amikor legnagyobb meglepetésemre betoppant Tibor...

Délután, igen igen, úgy kora délután dördült el a villám, amikor Tibor sötét alakja megjelent a copy bejáratánál. Tekintete magabiztos volt, mégis zavaros, füléből csorgott a nyála. Félistenként közelített a mit sem sejtő nyomtatóhoz. Hátborzongató sorok következnek...

Ne fizesd ki tízezressel 
A hatvanöt Forintot
Ráncos, csoffadt, koszlott
Anyaszomorító fejjel
bazdmeg!

Nem te vagy ma az egyetlen
És nem az egyedüli
És bár alkalom szüli
A rút pofádat beverem
bazdmeg!

De tovább is van, ugyan nem sok és nem is mesélek róla szívesen, azért ha mégis kíváncsi vagy rá. 

Úgy fújt a szél, mint gigász ánuszból elődörrenő fermentált karfiol-fing.
Vagyis kezdődhetne így is, mint egy fasza felütés egy hatásvadász regényben, de nem fog. Ez nem a szélről fog szólni, hanem a fingszagról, a dögletesről A/4-es lapok kontextusában, és igen, RÓLAD fog szólni barátom! 

Akkor hát útjára indítjuk webes naplónkat, alapértelmezett, fénymásoló-nyomtató módban, színesben, ha kell A/4-esben, ha kell nagyobban, de az tuti, hogy le fog szakadni az arcotok! Ezt még kicsit részletezném... Hajtás után a bal arcod következik!